cerka

Szia!  Ebben a bejegyzésben szót ejtenék a ceruzákról. Ha valaki rajzolni akar, ritkán, (vagy talán soha) nem gondol arra, hogyan született meg az a ceruza, amelyet épp a kezében tart. Sokunknak teljesen normális, hogy egy ceruzát tartunk a kezünkben, nem? Azonban igen kevesen gondoljuk a dolgokat tovább: éspedig honnan származik az a ceruza? Vajon kik készíthették? Hogyan készítették? A grafitbél mennyire kemény, vagy mennyire puha? Hmm... Ne beszéljek a teljes gyártási folyamatról, arról, ahogyan egy cerua "megszületik"!

Teljesen igazad van, ha arra gondolsz, hogy badarságokat beszélek! Én sem gondokodtam el soha azon, hogyan "születik" a ceruza, addig, míg sikerült kissé nagyobbat harapni a grafika világából. Persze, nem kötelező tudni ezekről... De most e grafikai ismeretemmel, amellyel épp rendelkezem, úgy érzem, hogy szegényebb volnék, ha nem tudnék a ceruzák gyártásáról. Mivel aztán "mélyebbre ástam" ezen a téren rájöttem, hogy még ezen információk is közelebb segítettek szerény grafikai adottságaimhoz. Ha esetleg kíváncsi volnál a ceruzák gyártására, arra, ahogyan "születnek", hát jöjj velem, vágjunk bele!

Előszőr is végy egy grafit ceruzát a kezedbe. Egy bármilyen grafit ceruzát, amely épp a kezed ügyében akad. Csak arra figyelj, hogy NE töltőceruza (Rotring, vagy egyéb mehanikus ceruza), de grafitrúd se legyen! Tehát vedd a kezedbe és figyeld meg jól, közben kezdj el kérdéseket feltenni: milyen színű a burkolata? Hány színnel van festve, és melyek ezek a színek? Vagy esetleg nincs festve, natúr? Milyen fából készült? Ki van hegyezve? Mennyire vastag a grafitbél benne? Felszerelték radírral? Ha igen, akkor a radír tokja milyen színű? Van-e valami feljegyzés a ceruza burkolatán? Mi olvasható rajta? Milyen profilja van ceruzánknak? Kerek, háromszögű vagy hatszögű? Milyen hosszú, milyen vastag? És lassan az utolsó kérdések: Miként lett ilyen ez a ceruza? Hogyan gyártották és miből a grafitbelet, mit tartalmaz a ceruzabél? Hogyan került bele a fa burkolatba?

Nos elmondom...

1. A CERUZABÉL

A ceruzának a belét, amelyet kezedben tartasz, három alapanyagból készítették. Ezek a következők:

a) -grafit

b) -korom

c) -agyag

Ezt a három anyagot szépen összekeverik, valamennyi vizet is adnak hozzá, így sötét, antracit színű anyagot nyernek, amelynek olyan állaga van, mint a tésztának. Ezt a puha anyagot aztán egy húsdaráló szerű masinán keresztülviszik, amely által a ceruzabél vastagságát, hosszúságát és profilját adják meg. (henger, háromszög vagy téglatest, amely az ácsceruzákat jellemzi). Ezt úgy képzelheted el, hogy fentről beetetik a gépet nagyobb darab grafittésztával, aztán lent, mint spagettit nyerik a ceruzabelet...

A kellő méretre vágott ceruzabeleket azután kis fémkosárkákba helyezik, majd kemencébe rakják, ahol szószerint 1000 fokon megsütik. A ceruzabelek megszilárdulva, kiszáradva, teljesen víztelenítve ezután 100 fokos növényi olajba vannak immerszálva. Ennek következtében a ceruzabél ellenállóbb és rugalmasabb lesz, egyben finomabb nyomot fog a papíron hagyni. Miután újabb szárítási fázisnak teszik ki, a ceruzabél bekerül az őt megillető helyére, a faburkolatba.

2. A FABURKOLAT

Ez általában puhafából, fenyőből, cédrusból, hársból, stb. készül. Ahhoz, hogy a ceruza eladásra kerüljön, át kell menjen jópár megmunkáláson. Ne feledd, minden ceruza az erdőből indul, rönk formájában! Ezek a rönkök deszkákra vannak szeletelve, pontosabban hosszanti irányban vágva, amelyeket aztán szárítóba visznek. Ezeket a deszkákat majd megvásárolják többek között a ceruzagyárak, ahol aztán egyenként legyalulják őket, és a kellő hosszúságra szabják. Így egy csomó téglalap alakú falapot nyernek, amelyeket egy marógéppel (szintén hosszanti irányban) a ceruzabél helyét készítik elő. Egy ilyen lapon kb. 9 ceruzabélnek marják ki a helyét.

Miután a ceruzabeleket a helyükre ragasszák, egy ugyancsak hasonló, kimart lappal lefedik, majd magasabb hőfokon préselik, hogy a ragasztó, amellyel összeragasztották, kellőképpen és (főleg) hamar megkössön. Így egy vastagabb darab téglalapot nyernek, amelynek a közepén ott van párhuzamosan a 9 grafitbél. A téglalapokat, bennük a grafitbéllel ezután ismét egy marógépbe viszik, amely minden egyes grafitbelet külön kimar az őt körülvevő faburkolattal együtt. Így nyerik a ceruzákat. Mivel minden téglalapban kilenc ceruzabél van, így logikus: minden téglalapból kilenc cerkát nyernek. Ezek a ceruzák aztán lehetnek henger, háromszög (ergonomikus), hatszög, vagy téglatest, esetleg ovális alakúak.

Nos, az újdonsült ceruzák egyelőre natúr kivitelben várakoznak, míg aztán megkapják a várva-várt festékréteget. Ez lehet egy, két, vagy többszínű változatban. Festés után a cerkákat feliratozzák, esetleg vonalkódozzák, majd egyesekre radírgumit erősítenek. Vannak gyárak amelyek a ceruzákat meghegyezve csomagolják, de mindezek előtt tesztelik is őket, hogy kiselejtezzék a gyenge, törékeny, esetleg nem kellőképpen sült-főtt belűeket.

Az alábbi Faber-Castell videoklipp talán segíteni fog jobban megérteni a fent leírtakat...

Most pedig, hogy megértetted a kezedben levő cerka létrejöttét, kívánom neked, hogy sok szeretettel rajzolj majd vele, vagy egy másik társával, de minél többet!

Néhány gondolat...

Fennebb említettem, hogy teljesen normális dolognak tűnik, ha kezünkben tartunk egy ceruzát. És valóban így is van, ha kezeddel fogni és tartani tudsz egy tárgyat, hálás lehetsz. Sokan, többen, mint sejtenéd, nem örülhetnek e kiváltságnak. Sőt! Kezeddel vonalat húzni egy papírlapon, önmagában egy csoda, hisz abban a pillanatban, amikor a ceruzát a lapra helyezted, és elindítottad a kezed a lapon, az agy többszáz információt dolgozott fel már. Fel sem fogjuk... Egyetlen vonal meghúzásával testünk több tucat izmot használ. Hogyan lehetséges?! (Ne is beszéljünk arról, hogy mi történik a testünkben és az agyunkban, amikor focizunk, autót vezetünk, táncolunk, vagy épp a kosarat toljuk a nagyáruházban.)

A nagyok azt mondják: mindez milliárd évek evolúciója! Szerinted?

Felteszek egy bibliai mondatot, egy igeszakaszt:

"Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött. Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat! Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve. Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól." (Példabeszédek 8, 22-35)

Ezeket a sorokat Izráel egyik királya, a Bölcs Salamon írta le. Isten beszélt hozzá, ő pedig leírta. Ha milliárd években is gondolkodunk, ne feledjük el, a milliárd évek előtt ott volt már Valaki, a semmiben. Ő volt, van, és lesz - Isten, aki rámutat Jézusra a fenti mondatokban. Tőle származunk mindnyájan. 

Hogy miért írom le ezeket? Mert az, akiről fennebb olvastál nagyon szeret téged. Nem számít milyen életed van. Nem számít ki vagy. nem számít a korod, se a gyengeséged, se a szociális rangod. Egyszerűen szeret. Ezért láthatod a ceruza nyomát a papírlapon, ezért tudsz elmenni a nagyáruházba bevásárolni, ezért emelheted fel a szemeidet az égre, és láhatod: kék az ég és ezért tudsz vonalat húzni a lapon...

Köszönöm, hogy vagy!